Tegnap kifogtam a nagy esőzést a Várban, amikor kíváncsian útba ejtettem a Budavári Húsvéti Sokadalom névre keresztelt eseményt. Alapvetően nagyon kedvelem az ilyen jellegű vásárokat, de egyre inkább mérgelődöm, amint beljebb kerülök a forgatagba (ami jelen esetben aligha nevezhető forgatagnak, hiszen a szeles, esős időre való tekintettel alig százötven ember lézengett). Dühöm alapja pedig egyrészt az elszállt belépti díj: erre a vásárra felnőtteknek 1600, gyerekeknek pedig 800 forint a beugró. Ki sem számolom, hogy ha egy család látogat ki, akkor mennyit költenek (akkor is, ha a családi belépő 2 felnőttnek és 3 gyereknek kedvezményesen 4500 forint, amiért még egy apró vásárfia sem jár).
A másik gondom ezekkel a sokadalmakkal, hogy a szervezők szerintem nem gondolják át kellően. Gyakorlatilag mindegy, hogy mi az apropó, ugyanazokat a bódékat látod egy húsvéti, mint egy szüreti fesztiválon. Értem én, hogy az árusok helyfoglalási díja is kell ahhoz, hogy megérje egy-egy ilyen rendezvényt megvalósítani, na de kérem szépen. Imádom a kürtös kalácsot és az ékszereket, a marcipánt meg a pálinkát, de a tematikus megvalósítás talán még több embert vonzana, és hangulatossá is tehetné magát a húsvétot. Nem láttam egyetlen kézműves nénikét, húsvéti szokásokkal foglalkozó árust, viszont nagyon örültem a kihelyezett antikváriumnak, ahol van mit mazsolázni a könyvkedvelőknek (bár megjegyzem, hogy jóformán csak az eső idejére húzódtak be a könyves sátor alá a nézelődők).
Élvezetes viszont a színpadi produkció, ahol reggeltől estig aprók és nagyok ropják a néptáncot, énekelnek és vigadnak. Tegnap ugyan meglehetősen sajnáltam a néptáncoló gyerekeket, akik nyilván heteket gyakoroltak a várbeli fellépésre, de a szeszélyes áprilisnak köszönhetően jószerivel csak a szüleik tapsoltak nekik a pódium előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése