A Kisföldalatti. Igen. Gyermekkorom kedvenc járműve. Miért? Mert mindig úgy hittem, hogy egyenesen a világ közepére (a Hősök terére) visz. Apró termetű emberekre találták ki, legalábbis így gondoltam apró koromban. Ezt felnőttként alá is támasztottam magamnak, hiszen bár a 167 centit nem haladja meg méretem, ha egy velem egymagassal szembe találok leülni, akkor bizony a térdünk összeér.
A Kisföldalatti becsületes neve egyébként Millenniumi Földalatti Vasút, hú de hivatalos, be szép! S méltó is, hiszen ugyanakkor hálózta be a legszebb sugárút alatti teret, amikor a londoni metró is megvalósult. Csak mondanám a mai budapesti metró bővítőinek, hogy a Kisföldalattit bizony 3 év alatt kivitelezték. HÁROM. Kiírom nagybetűkkel, a miheztartás végett. No de politika ide, aktuális helyzet oda, ez a mi kis járművünk bizony immár tíz éve része a világörökségnek.
Tessék csak lemenni a peronokra, és megcsodálni. A mívességét, azt a máshoz nem viszonyítható hangját, s tessék megnézni a hatodik kerületi nénikéket, akik évtizedek óta ezzel közlekednek. Bámulatos élmény, hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése